Tudtuk már napokkal előtte, hogy ez lesz, ennek kell lennie a végjátéknak. Amióta csak megfordult a szerencse Tamil-Naduban és Northern Hungary-ben, azóta haladt előre a profi indonéz harci gépezet, a magyarok lelkes, ifjú ármádiája, a fiatal, de harcias orosz, kínai és a megfontolt iráni seregek - PEACE mozgásba lendült és megállíthatatlannak tűnt. Nem értettük teljesen, hogy miért váltak hirtelen bénává az addig szárnyaló román sasok, nemigazán értették ők sem, amíg el nem kezdtek csalásról, exploitokról suttogni - de ez megtörténik mindig, így nem is figyeltünk rá különösebben. 

A WSR elleni támadás hatalmas falat volt még Indonéziának is, még úgy is, hogy gyakorlatilag az egész PEACE kiköltözött oda - hiszen az akkori Atlantisz meg Romániába költözött ki teljes létszámban; ez MPP-k nélküli csata volt mindkét oldalról, azaz aki részt akart venni, utaznia kellett. Hiába volt az elterelő támadás oroszoktól, kínaiaktól; hiába volt RW tucatnyi mindkét országban, mégis, mégis, tudtuk, hogy ez mind nem biztos, hogy elég lesz - az akkkori Atlantisz erősebb volt a PEACE-nél, és ezt tudtuk mind. Május 13-án, szerdán reggel Nico Sianipar kereste Feherlovat - Támadni kell! Ma! - sőt azonnal akart támadni, és hogy mi is támadjunk azonnal Podoliára. Akkoriban mg nem voltunk gazdag ország, Podolia támadási költségére még közelítőleg sem volt elég pénz a magyar kincstárban. De a pénz megjelent, átutalták... és mi támadtunk. *A WSR elleni támadás eredeileg a hétvégére volt időzítve, nekünk még kellett volna pár nap mire Urals-hoz érünk, közös Urals - WSR (esetleg Podolia) csatát terveztünk. A románok azonban kórházat vásároltak ESR-re és elkezdték a fokozott betelepítést. Ezzel létrejött volna egy újabb erőd WSR mellett, valamit jelentősen megdrágította volna a kínai blokkot is. Emiatt kellett előrehozni a támadást és Urals helyett Podolia lett a célpont.

A lakosság lelkesen ütötte az akkor hatalmasnak tűnő falat falat, de válasz nem nagyon volt - ahogy mi is, úgy ők is tudták, hogy tartalékolniuk kell, hogy amint WSR megindul, választaniuk kell, mert mindkettőt nem fogják tudni megvédeni. A mai napig is vitatott, hogy vajon helyesen döntöttek-e, hiszen Podoliát biztosan meg tudták volna védeni, míg WSR mindig is kétesélyes volt; de végül a döntés mégiscsak az lett, hogy a késő délután induló WSR-be öntötték a teljes haderőt. A podoliai csata egész nap lassan-lassan, centinként mozdult lejjebb a lakosság aprócska ütéseitől - és amikor kitört WSR, akkor minden figyelem oda szegeződött. A roppant fal - amelyet főleg zombik emeltek magasra - két irdatlan hadsereg csatájának lett tanúja.

Fel-le ment eleinte a fal, majd pár óra múlva kezdett el lassan-lassan csökkenni, ahogy a PEACE hadereje ha csak kicsivel is, de erősebbnek bizonyult. A szerverek akadoztak, de ha recsegve-ropogva is, de bírták a rengeteg játékos egyidejű jelenlétét. A chatszobákban sosem látott forgalom volt, mindenütt fegyvereket, repjegyeket, goldot árultak, osztogattak, felajánlottak, elfogadtak... talán mindenhol ez volt az utolsó nagy, önzetlen összefogás, amikor az emberek pártoktól, személyes szimpátiáktól és ellenszenvektől függetlenül egy célért dolgoztak és drukkoltak... a két oldalon hasonlóképpen, még ha a két cél egymás ellen irányult is... a médiák sosem látott forgalmat bonyolítottak, de ez nem annyira a propaganda, inkább a szervezés, a szurkolás diadala volt. 

Aztán egyszer csak furcsa suttogás kezdett el terjedni a chateken... csalásokról szólt a fáma, a régről ismert duplázó bug kihasználásáról, irdatlan fegyverkészletekről, végtelen goldról... aztán a kivizsgálásról, hogy mit fognak tenni adminok, miközben megy a két nagy csata, megy az elterelő, mennek az RW-k... majd egy fejetlen csirke kísértete (hiszen akkor még nem volt ő sem) suhant át rajtunk, és amikor elment, a háromnegyedéig leütött fal ismét teljesen fent volt, és döbbenetében percekig senki nem is ütött bele... Nem hittük el. Egyszerűen nem hittük el, hogy ilyen lehetséges. Hogy adminok belenyúljanak egy zajló csatába, és hozzáadjanak 220 k-t a falhoz, amit már majdnem leütöttünk. Az indó chatet fagyott hitetlenkedés járta át, és a többség a feladáson, a játék feladásán gondolkodott. Hiszen gondoljunk bele; még ha volt is csalás, az indó játékosok többsége nem csaló, nekik, és nekünk főleg, ez hatalmas igazságtalanság volt, amit nem értettünk.

Podolia hirtelen fontossá vált. Hiszen ha indók feladják WSR-t, akkor Románia átcsoportosítja a haderejét ide, és megnyeri mindkét küdelmet. Elkezdett a sereg egy része hazajönni, a lakosság beleütni mindent, amije csak még volt, és utána is még amit csak tudott, a száraz kenyerekig és az utolsó wellnessig bezárólag. Vártuk, hogy jöjjenek a románok, visszahúzni a falat és tudtuk, hogy ha jönnek, akkor meg tudják tenni. De a román chaten nem volt diadalittas a hangulat, mint ahogy az sokan gondoltuk. Ami történt, azt igazságtalannak tartották ők is, mivel nem ezt akarták. Nem egy koncként odadobott 220 k sebzést, hanem a csalások teljes és végleges megszüntetését - és addig a csaták befagyasztását. Nem segítséget adminoktól, ami miatt őket szidja majd az egész erep mint Adminlandiát, hanem becsületes, tiszta csatákat, bugok és csalások nélkül.

Ezért adták fel. Ezért hordott 'az erep halott' avatárt fél Románia hetekig, ezért hagyta abba nemegy régi játékos, ezért írtak olyan cikkeket, amelyeknek a tizedét se láttuk, hiszen azonnal törölték, tiltották az íróikat. És ezért nem láttunk a román seregek teljes erejét sem Podoliában, sem WSR-ben. Egyének harcoltak még persze, de a jól működő román harci gépezet csikorogva leállt - és állva is maradt még hetekig, amíg el nem kezdték összeszedni magukat megint. És ami az egyik félnek a vég, a feladás volt, az a másiknak a csakazértis, a fogcsikorgatva elszánás, a "PUPUTAM harc kihirdetése" darkyojimbo által, azaz hogy mindenki öljön bele minden centet a csatába mindenhonnan, minden létező fegyvert süssenek el, és mindenki harcoljon az utolsó wellnessig... és amikor a tankok már mind felhasználták a wp-ket, akkor előkeresték a kisebb embereket, mindenkit az egész PEACE-ből, aki csak ütni tudott még, és mindenki tankként harcolt, hogy leüsse a falat...

Közben véget ért Podolia, és mi táncoltunk volna örömünkben, ha nem megy közben még WSR, hiszen az akkori Magyarországnak ez hatalmas nagy fegyvertény volt. A román birodalom legrégebbi bástyája, az első, ahol Q5 DS volt letéve a világon, a vas és fegyveripar központja, a bevételek fő szállítója WSR után, és román munkások ezrei - és aki még tudott, az ekkor végképp utazott indóba, hogy harcoljon WSR-ért - amit megintcsak kínkeservesen lassan, de sikerült leütnünk. Mi is alig hittük el, olyan hatalmas siker volt ez. Nehéz szavakkal leírni mit éreztünk akkor. Azóta láttam sok hatalmas csatát, sok izgalmas végjátékot - de ez a csata katarzis volt; egy korszak katarzisa. És hogy a hab is meglegyen a tortán, a PEACE maradék erői visszaverték az USA elbizakodott támadását is Kelet-Szibériában - az a nap a PEACE-ről szólt, a győzelmekről szólt és az ünneplésekről mindenfelé...

Ez volt hát az a két csata, ami egy korszakot zárt le...

[* későbbi hozzátétel Feherlo kiegészítése alapján]